CALLIE A KARÁCSONYI HERNYÓ
Egyszer volt, hol nem volt, egy Betlehem nevű helyen élt egy Callie nevű hernyó. Ő egy rendes hernyó volt, aki minden áron elkerülte a galibát. Ez elég nehéz volt neki, mivel gyakran rossz döntéseket hozott.
Egy nap, miközben rágcsálnivaló után kutatott, a fiatal hernyócska elhatározta, hogy felmászik a hegy tetejére. Amikor felért a tetőre, észrevette, hogy ott van egy hatalmas barlang kövekkel körül rakva. Callie izgatott volt, hogy felderítse. Nem volt benne biztos, hogy jó ötlet bemászni a sötét barlangba, de elhatározta, hogy azért ő bemegy.
Egyszer csak Collie fázni kezdett a barlangjában, és egyedül érezte magát. Félt, mert sosem volt még ilyen helyzetben. Gyorsan elhatározta, hogy visszamegy, de sajnos nem emlékezett a kivezető útra. Jobbra vagy balra fordult? Callie nem tudta.
Miután jóideje elveszett, Callie úgy érezte, sosem talál már ki. Azt mondta magának, hogy ,,Bárcsak sosem jöttem voolna be ebbe a barlangba” Callie felt, mert nem tudta mitévő legyen.
Már elvesztette minden reményét, mert azt hitte senki sem találja őt meg amikor szamarak, tehenek és bárányok hangját hallotta. Boldog volt, mert nem érezte magát többé egyedül.
Hideg és szeles téli éjszaka volt Betlehemben, szóva a juhászok elhatározták, hogy behajtják az állatokat a barlangba aludni. Amikor az emberek gyertyái bevilágították, Callie meglátta milyen hatalmas barlang is ez. A nagy teremben az emberek kierítették a szalmát, hogy azon aludjanak az állatok. A hernyó is nagyon álmos volt, pont úgy mint mindenki más, szóval hamar elaludtak.
Reggel a juhászok felkeltették az állatokat, és el is mentek. Mire Callie felébredt mindenki elment. Az állatok és a juhászok elmentek korán, hogy élvezhessék a nap melegét. ,,Mihez kezdek most?” Kérdezte Callie. Úgy érezte, hogy az élete hátralevő részét itt kell töltenie.
Az emberek hamar visszatértek a téli éjszakák elől menekülve. Callie örült, hogy volt társasága, de sírt, mert tudta, hogy soha sem less képes elhagyni egyedül egy ekkora barlangot. Túl rövidek voltak a labia, hogy követni tudja az embereket és a többi állatot.
Sajnálta magát, amikor valami szokatlan történt. Egy József nevű férfi lépett a barlangba. Elkezdett ágyat készíteni szénából, de nem állatnak. Ez az ágy feleségének, Máriának készült, hogy életet tudjon adni kisbabájának.
A hernyó érdeklődve figyelt, ahogy Mária kezében tartja babáját, akit Jézusnak nevezett el. A gyerek tele volt szeretettel és békességgel. Amikor Callie Jézusra nézett nem felt többé és magányosnak sem érezte magát.
Azon az éjjel a juhászok beléptek a barlangba és énekeltek Jézusnak. Az egykor sötét barlang most fénnyel telt meg, ami mindenkit megnyugtatott. Hamarosan három bölcs ember, akik egy fényes csillagot követtek megjelentek ajándékokkal a kis Jézusnak. Aranyat, tömjént és mirhát adtak neki.
Callie csodálkozva figyelte a babát, aki mindenkit boldoggá tett, de szomorú volt, mivel neki nem volt semmilyen ajándéka, amit oda tudott volna adni a babának. Azt hondolta, hogy ő cask egy magányos hernyó, aki elveszett egy barlangban, mégis miféle ajándékot tudna adni ennek a gyermeknek, aki fényt adott neki? Csak gondolkozott, gondolkozott és gondolkozott.
,,Tudom már!” mondta Callie. Nagyon izgatott volt az ajándék miatt. Eldöntötte, hogy saját magát adja ajándékként. Gyapjúba csavarta magát, és várt. Végig azon gondolkodott, hogy mennyire fog örülni a kis Jézus.
Rövidesen Callie kibújt csomagolásából. Ekkor fedezte fel a karácsony csodáját. Már egy új lény volt. Egy gyönyörű pillangó szív alakú szárnyakkal.
Ahogy Callie kirepült a sötét világjából a fény felé végig mosolygott. Tudta, hogy jól döntött, és Jézus örült az ajándéknak. Akárhányszor pillangót látunk repülni emlékezzünk, hogy adjuk Jézusnak a szívünket.
Vége